Ma elôször vezetett Tamás. Rögtön egy ilyen hosszabbacska szakasz jutott neki, de
becsületesen levezette a négy óráját. A távolságok itt hatalmasak és ráadásul megtévesztôek. A
szakasz vége felé még mindig az Erie-tó partján jártunk, és kinézve az ablakon Tamás meg is
jegyezte, hogy "ez még mindig ugyanaz a tó?" Pedig akkor már három órája voltunk úton, 70
mérföld per órás (110 km/h) átlagot tartva. (A képen Cleveland sziluettje
látható.)
Niagara Falls városa elôtt végre találunk egy K-Mart áruházat, amit már indulásunk óta kerestünk. Ugyanis nem vettünk adaptert a csak a kocsi öngyújtójáról működô hűtôládánkhoz. Mivel a detroit-i kempingben pedig volt konnektor, amibe bele lehetett volna dugni, csak adapterünk nem volt, így némi problémák voltak a hűtésével. Pedig ez egy space-technology hűtôláda, a NASA fejlesztette ki és egyetlen mozgó alkatrésze a ventillátor. Az biztos, hogy a hideget tudja is tartani rendesen.
Ezután Honda dealert kerestünk, de mint kiderült, minek. A számlálója ekkor állt kb. 1500 mérföldön, és mint kiderült, csak 3 ezer mérföldnél kell cserélni benne az olajat. De nem árt az óvatosság.
Ohio-ban minden sarkon volt egy rendôr. New York állam (merthogy a Niagara vízesés New York államban van) pedig érezhetôen drága hely. Az autópályán is hirtelen megritkultak az útszéli megállók ebben az államban, ráadásul az autópálya maga is fizetô volt.
Niagarába érve én vezettem és Tamás navigált. Ahogy vezettem, én mondtam neki a táblákat, hogy most hol járunk éppen, ô pedig a térképet szemlélve mindig helyeslôen bólogatott és néha irányt adott. Ahogy így vezetgetek, egyszer csak azt látom, hogy elértünk a kanadai határra. Szó szerint a vám elôtt kellett megfordulnom. Az eset példaértékű lett az utunk alatt, és Tamást mindig azzal cukkoltuk, hogy megpróbált minket elnavigálni Kanadába.
A Niagara-vízesés környéke leginkább a Balatonpartra hasonlít: turistacsalogató és nem
olcsó, olyan, mintha a sok kis falu láncra lenne fűzve. A kempingünk hátsó udvara az Ontario-
tó, mivel a Niagara-folyó torkolatánál van. A naplemente festôi szépségű volt, amit a tó másik
oldalán Toronto
sziluettje színesített tovább a Tűtoronnyal együtt.
Június 22. Csütörtök, 875, 35
"Hol vannak innen a fiatalok?" - kérdezte egyszer Tamás. Hát nem a kempingekben, mert ott csak öregek vannak, de ôk sem sátraznak, hanem a legkülönfélébb lakókocsikban laknak. Tényleg döbbenetes volt, hogy ha nagy ritkán mégis találkoztunk korunkbeli fiatalokkal, akkor azok is németek voltak, de biztosan nem amerikaiak. A fiatalok a Niagaránál dolgoznak: liftes lányok, jegybeszedôk, árusok és egyebek.
 |  |  |
| Elköszön a pilótánk | A Niagara-vízesés | |
|---|---|---|
A teljes mai napot a Niagara-vízesés csodálatának szenteltük. A nap csúcsa persze a helikopterezés volt, ami azt jelenti, hogy egy ötszemélyes helikopterrel néztük meg a vízesést madártávlatból. Egyetlenegy pillanat volt, amikor majdnem kifordult a gyomrunk, mert a pilóta olyan hirtelen ereszkedett, de egyébiránt kellemes repülésünk volt. Persze nem volt olcsó, de jó buli volt az a levegôben eltöltött 9 perc. Utána alaposan el is gondolkodtunk azon, hogy a költségeket hogyan rendezzük át. De marhajó élmény volt, megérte a pénzét.
 |  |  |
| Az amerikai oldal (a "Fátyol-vízesés") | ||
|---|---|---|
 |  |  |
| A kanadai oldal (a "Lópatkó-vízesés") | ||
A Niagarát szinte minden lehetséges pozitúrából megtekintettük: voltunk közvetlen felette, voltunk alatta, de annyira, hogy a majdhogynem a nyakunkba zúdult a víz, voltunk közvetlen mellette egy hajókirándulás alkalmával, és voltunk egy toronyban is, ahol kiváló rálátás nyílt az amerikai részére. Estefelé is a toronyba mentünk fel, mert ekkor színes lámpákkal világították ki a vízesést. Ez speciel nem volt egy hatalmas szám, mert alig 30 db. ezer wattos színes égô világította meg az amerikai vízesést, váltogatva a színeket, ami sajna sok fényt nem adott, de azért nem volt rossz.
 |  |
| Közelkép | A Lópatkó-vízesés alatt |
|---|
Szintén este a Niagarától a parkoló felé sétálva éppen nagy hévvel magyaráztam egy
filmet Tamásnak, amikor a magyar szót meghallva megszólított minket egy fiatal fickó -
magyarul! Ez a találkozás is szimbolikus értékű lett, mert ettôl fogva szinte mindegyik városban
találkoztunk magyarokkal!
A mai napon tehát voltunk vizen, földön, levegôben, estefelé meg tüzeskedtünk. Szalonnát sütöttünk, a szomszédok kicsit furcsán néztek ránk, mert errefelé ez felettébb ismeretlen gasztronómiai szokás.
 Elsô szakasz: Chicago - Detroit |
 Vissza "A Túra" elejére |
 Harmadik szakasz: Niagara - Boston |
|---|